Alexander-Technika  -  AT studio | Alexander-technika és különböző területek | Számítógép használat és AT

 

 

 

 

számítógépes testtartás

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

testtartás

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

alexander módszer

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

testhasználat számítógép előtt

 

 

 Számítógép használat és az Alexander-technika

 

 

Ha ehhez a témakörhöz értél, elég valószínű, hogy sokat ülsz gép előtt, s bizonyára rájöttél már, hogy nem mindegy, hogy ezt hogyan teszed. Mint ahogy rájött erre számos külföldi nagy vállalkozás vezetője is, akik már régóta szerveznek Alexander-technika oktatást az alkalmazottak számára céges kereteken belül. 

Az ülés mikéntjét sok tényező befolyásolja. Főleg az ülő alkalmatosság és a figyelem célpontja. Mivel naponta órákon át ülünk, ez a pozíció könnyedén befolyásolja további tartásunkat is, belső szerveink működéséről nem is szólva. Sok számítógépen dolgozó ember panaszkodik fej, nyak, hát és derékfájásra melyeknek oka sokuk számára nyilvánvaló. Azonban kevesekben tudatosodik az, hogy egyéb egészségügyi problémájuk is (pl.: felületes légzés, emésztési problémák, koncentráció zavar, visszér problémák stb.) csupán annak tudható be, hogy helytelenül használják magukat, nem optimálisan ülnek a széken. Van egy hírem az ő számukra!

Ezekkel a problémákkal nem kötelező együtt élni! Ha már a számítógép használatról és az ahhoz szükséges testhasználatról beszélünk, nézzük,  milyen az optimális ülés?

Bármit teszünk, testünkre külső, fizikai erők hatnak, ha akarjuk, ha  nem. Optimális testhelyzet esetén, ezeket a fizikai erőket felhasználva testrészeink úgy helyezkednek el egymáshoz viszonyítva, hogy azok helyén tartásához minimális izommunkára se legyen szükség. 

Első körben figyeljük meg a fejet, és annak pozícióját! A fej 6 - 8 kg-ot is képes nyomni, melyet normális esetben a gerincoszlop támaszt alá. A gerincoszlop a medencecsontokkal közrevéve végződik, melynek a lábak, a lábaknak pedig a talaj nyújt alátámasztást. Mivel a test így nyugalomban képes maradni, megállapíthatjuk, hogy a gravitációs erő, és a talaj által testünkre ható erő kiegyenlítik egymást, tehát különösebb erőfeszítésre nincs szükség ahhoz, hogy álljunk, vagy üljünk. Az erők úgymond összetartanak bennünket, ha főbb részeinknek megvan az alátámasztása.

 

 

 testtartás számítógép használathoz

 

Amíg a fej kiegyensúlyozottan billeg a gerincoszlop tetején, a nyakizmok normál tónusúak maradhatnak, mert nincsenek terhelve a fej súlya által. 

Abban az esetben (és a legtöbb esetben) mikor "lazák" vagyunk (alsó ábra), a fej lényegesen előrébb helyezkedik el, mintsem a gerincoszlop alátámasztásként szerepelne. Ilyenkor a nyakizmok dolgoznak azért, hogy 6 kilós fejünk le ne essen a helyéről. Gyakran a vállunkat is felhúzva tartjuk, amitől feszülnek a csuklyás izmok. Mivel a fejnek ez a pozíciója testhasználatunk jól berögzült szokásainak egyike, legtöbbször észre sem vesszük, hogy nyakunk és csuklyás izmunk feszül. Az izomfeszültségek az izmok elfáradása miatt többnyire fájdalomba torkollanak. 

A helytelen testhasználati szokások a rendszeres ismétlődések miatt visszatérő, illetve tartós problémákat okoznak. Az izmok átmeneti lazulását el lehet érni egy-egy kiadós masszázzsal, de mivel a masszázs után felvesszük a megszokott pozíciót, izomfeszültségünk is visszatér. Ezért a leghatékonyabb megoldás erre az, ha a helytelen szokásokat átalakítjuk helyes testhasználati szokásokká, amit rendszeres gyakorlással lehet elérni. 

Az anatómiai pozícióból való kibillenés, melynek esetén elveszítjük a kellő alátámasztást, egyéb súlyosabb testrészeink esetében is előfordulhatnak (mellkas, csípő).

 

helytelen testhasználat

 

Ha a mellkas előre bukik, a térfogatcsökkenés következtében nem csak hátráltatja a benne és alatta lévő szervek működését, de bizony súlyánál fogva komoly izommunkát igényel, hogy ne zuhanjon előre, amihez természetesen a felső háti szakasz izmait dolgoztatjuk. Továbbá, a súlypontváltozást derékban való hátrahajlással is kompenzáljuk, ami terheli az alsó hátizmokat. Pechünkre ez a fajta izommunka nem edzettséget, csupán feszültséget okoz.

Az ilyen kiegyensúlyozatlan pozíción, általában akkor változtat az ember, amikor már érzékeli a feszültséget vagy fájdalmat. Ennek hatására megpróbál egy újabb pozíciót felvenni, amit ismét izommunkával hajt végre, így vagy tovább feszíti a már amúgy is feszülő izmokat, vagy a feszültség feloldása érdekében más izomcsoportot feszít meg.

Ezeket a mozdulatokat velünk született mozgásmintáink nem tartalmazzák. Használati eszközeink (szék, asztal, számítógép stb.) által tanuljuk meg, majd gyakoroljuk, míg szokássá nem válnak.

Az Alexander-technika azért hatékony az új szokások kialakításában, mert intelligens módon az elme közbenjárásával vezeti rá a testet arra, hogy testrészeinket ne visszahúzzuk az általunk tippelt optimális helyre, hanem megengedjük, hogy saját maguktól rendeződjenek vissza, az anatómiailag optimális pozícióba. Az Alexander-módszer gyakorlása során megtanuljuk felismerni azon stimulusokat, melyek irányítanak bennünket, és megtanuljuk őket kezelni.